Önismeret vagy önbecsapás?

Tudatosan élni, azaz a tudatos életvezetés, bizony fáradtságos és nehéz dolog, ugyanis a tudatosság útján csak az jár, aki folyamatos felismerésekre törekszik, ám a valódi felismerések sokszor kellemetlenül érinthetnek minket. Vajon mit jelent: felismerés? Felismerés akkor történik meg, ha nem kíváncsian, csupán szemlélődve tekintünk élethelyzeteinkben megjelenő, a külső környezeti hatásokra tett válaszreakcióinkra, majd ezeket megértjük. Ha felfigyelünk magunkba mondjuk az agresszióra, durvaságra, és minden nap figyelemmel követjük „őket”, megfigyelés alatt tartjuk életünk legapróbb részleteiben is, el tudunk jutni oda, ahol megszületik a megértés, a megértésből pedig a felismerés. 

Ha figyelemmel követjük, hogy sokszor mennyire agresszívan, bántóan, ellenségesen reagálunk, és ezen belül észrevesszük rejtett büszkeségünket, önérzetünket,önteltségünket, gőgünket, goromba szokásainkat és gondolatainkat, melyek szavak formájában is jelentkeznek, akkor ennek a megfigyelésnek eredményeképp megvalósulhat a "megértés", ezáltal a valódi belső átalakulás.

Csak a megértés és a felismerés által lehetséges a változás. A többi mellébeszélés, önámítás. Csak a saját, látszólag végtelen diszharmóniával terhelt, nyomasztónak tűnő életünk a fontos, nem pedig a sablonok, módszerek, vezetők, mesterek, lámák, guruk.  Csak a saját, látszólag végtelen diszharmóniával terhelt, nyomasztónak tűnő életünk során megjelenő valóság a fontos, mert így válhatunk tudatossá. Ez elkerülhetetlen, és ez nem egy megállapítás, hanem maga az igazság. Soha nem az a fontos, ami elhangzik  a tanfolyamon, hanem az, hogy milyen érzelmek és érzések jelennek meg benned azokkal az elméletekkel és gyakorlati megtapasztalásokkal kapcsolatban, amit a tanfolyamon megélhetsz. 

És a tudás, az elmélet önmagában semmit nem ér, mert tudatalattidat nem éri el, tehát változást nem hoz az életedbe, csak annyit, hogy elmondhatod: 

- Tudom, hogy nem így kellett volna csinálni!

Ahhoz hogy a cselekvés szintjére levigyük a tudást, meg kell érteni és integrálni a hallottakat. 

A tudom és értem között hatalmas különbség van.Ezért nagyon sokan az egó csapdájába rekednek azzal, hogy TUDOM, és kész. Pedig nem változik semmi, és a kisördögünk dörzsöli a kezét, hogy ismét győzelmet aratott felettünk, és még mindig az történik amit Ő akar, és "ösztönös" cselekedeteink néha még nekünk is meglepetést okozhatnak, hogy: 

-Te jó Isten, ezt tényleg én mondtam? Nem is tudom, mi történhetett velem! Én ilyet nem szoktam csinálni!....és hasonló mentőövek, amikbe kapaszkodunk, és magyarázzuk, a megmagyarázhatatlant!